„A mi hivatásunk az, hogy a világ közepette éljünk, ott, ahol Isten dicsőségét legjobban előmozdíthatjuk.”

Xaverianum 75

Hetvenöt éve, hogy P. Bíró Ferenc SJ, a Jézus Szíve Társasága alapítójának kezdeményezése nyomán elindult a Xaverianum, a Ward kollégiumhoz hasonló hitoktató- és apostolnőképzőt Szegeden.

Bíró atya álmát, miszerint vidéki apostolnőképző kell, már 1914-15-ben megfogalmazta. Egy olyan képzést vizionált, amelyben a szerzetesrendek azon tagjai tanulhatnak, „akik önként vállalkoznak arra, hogy tanyákra, falvakra, gyártelepekre, bányavidékre mennek lelki és szellemi kultúrát vinni.” Célja az volt, hogy az apostolnők azokra a helyekre is eljuttassák az igeliturgiát, ahol a paphiány, a nagy távolság, vagy egyéb okok miatt ez nem elérhető. A falvak népének kulturális és anyagi felemelése szintén feladatkörükbe tartozott. Elképzelése szerint a vidéken szolgáló apostolnők hitoktatást végeznek, szükségkápolnákat létesítenek, és a lakosságot összegyűjtve imádkozzák el a szentmise szövegét. Ezek az elvek már a Jézus Szíve Társasága alapításakor szerepeltek P. Bíró leírásában.1911 őszén a Mária Kongregáció vezetője lett. Itt próbálta először gyakorlatba ültetni elképzelését az apostolnőképzésről. Legfontosabb tantárgyaknak a filozófiát és a latint tartotta, ezek után következett a dogmatika, a szentírástan, a liturgia, az egyháztörténelem, az egyházjog és a katekézis. Emellett a néprajz, a népi szokások, a népi játékok és a népi tánc oktatását is szorgalmazta. Mivel a tanári kar nem vállalta az elmélet és a gyakorlat ilyen mértékű keverését, és új tanári kar toborzására nem volt lehetőség, először csak hitoktatónő-képző alakulhatott. Így született meg 1916 őszén a Ward kollégium, melynek a Congregatio Jesu (Angolkisasszonyok rendje) adott helyet.

P. Bíró elképzelése végre valósággá válhatott, amikor 1946. október 15-én Szegeden elindult a Xaverianum kollégium, Xavéri Szent Ferenc égi pártfogása alá helyezve. Az itt tanító előadók már nem csupán a hitoktatással foglalkoztak, hanem az egyesületi élettel, a vándor igehirdetéssel, beteglátogatásokkal, búcsújárásokkal, a népi élet szakrális megnyilvánulásaival és mindennel, ahol alkalom kínálkozik hirdetni az evangéliumot. A képzés célja az volt, hogy a középiskolát végzett lányokból vidéki iskolai hitoktatók legyenek, akik apostoli lelkülettel képesek egyesületek vezetésére, előadásra és oktatásra.

A korszerű képzés oktatói főként szegedi teológiai tanárok voltak, akik a rendes tantárgyakon (filozófia, biblikum, apologetika, dogmatika, szociológia, retorika, stb.) kívül olyan tárgyakat is tanítottak, mint vallási néprajz, egyházzene, ének, egyesületek vezetése, népi tánc, népi játék. Többek között a boldoggá avatás előtt álló Bálit Sándor, vagy dr. Halász Pál, a szegedi Dóm plébánosa is itt tanított. A Xaverianum képzése kétéves volt. A sikeres vizsgát tevő hallgatók hitoktatásra képesítő oklevelet nyertek.

A képzésre 1946/47-ben 46-an, a következő évben 30-an, utána 29-en, végül az utolsó évben 28-an iratkoztak be. Voltak rendkívüli hallgatók is, akik megválaszthatták, milyen előadásokra szeretnének járni, vizsgáik után apostolkodásra képesítő vagy szívgárdavezetői oklevelet nyerhettek.A Kollégium már egy év után igen eredményesnek mutatkozott, képzett egyesületvezetők, tanyai apostolok, alkalmi előadók és gyermek lelkigyakorlatadók is voltak a hallgatók között. Az oktatók és a tanulók egyaránt szerettek ide járni, így az összetartás érdekében 1948. október 2-án megalapították a Sodalitium Xaverianumot, ami havonta két alkalommal találkozó közösség volt. Korabeli beszámoló szerint a hallgatók hősies fokban gyakorolták a felebaráti szeretetet, és buzgón végezték feladataikat.

1950-ben mint sok minden mást, a Kollégiumot is elérte az államosítás. Vida Lídia testvér – a kollégium szervezője, titkárnője – így ír a Xaverianum szétszóratásáról:

„1950. június 9-én volt az utolsó univerzavizsga. Tanárok, növendékek jóformán egész nap a Kollégiumban voltak. Kollokváltak, vizsgáztak, megszülettek az oklevelek, aztán ünnepélyes Te Deum… s mintha nem akarnának elszakadni a kollégiumtól. A Te Deum után is visszajöttek, és csak nagy nehezen fél 10 óra felé széledt el mindenki… Még egyet-mást el akartam intézni lefekvés előtt, mikor éles csengőszó sivított a csendes éjszakába. Három ávós jött… Hajnal felé megérkezett egy lefüggönyözött teherautó. Beszálltunk… hat Szociális testvér már bent volt. Magukkal hozták a cibóriumot, és mi bensőségesen magunkhoz vettük a partikulákat, és egyesülhettünk szeretett Jézusunkkal. Hosszú utazás után legnagyobb bámulatunkra a péceli lelkigyakorlatos házunkba érkeztünk. Rengeteg, minden rendbéli apáca volt ott már egybegyűjtve. Mindenki tudta, hogy másnap a besnyői lágerbe visznek mindenkit. Másnap, 10-én reggel „Isten nevében” Pestre kellett jönnöm… Az ezt követő három hónap életem legsötétebb ideje.”A Sodalitium Xaverianum a szétszóratás után is szervezett találkozókat Vida Lídia SJC irányításával.

A Ward Kollégium és a Xaverianum úttörőként indította el a női hitoktatás kialakulását Magyarországon az 1900-as évek első felében. Bár a Xaverianum nem alakult újjá, a Ward kollégium az 1990-es években a hitoktatás újbóli elindulását szolgálta.

Kisdi Gellért