Elcsendesedési gyakorlat

Ez a gyakorlat abban segíthet, hogy testünket is egészen belevonjuk az imába – így egész valónkkal imádkozzunk.

• Elhelyezkedem a széken, imazsámolyon. Észlelem, hogyan vagyok itt: pihenten vagy fáradtan, közömbösen vagy érdeklődéssel, szomorúan vagy derűsen, zaklatottan vagy nyugodtan… Ahogy vagyok, úgy lehetek jelen Isten előtt, Ő így fogad el és vesz körül szeretetével.
• Most a testemre figyelek, amelyben jelen vagyok. Érzem, ahogy ülök a széken, ahogy teljes súlyommal ránehezedhetem az ülőfelületre. Érzem, ahogy a testem érintkezik a székkel. Érzem a combjaimat, lábszáraimat, a lábfejeket. (Jobban tudom érezni ott, ahol testem a ruhával vagy valami mással érintkezik.) A talpam mélyen beleérez a padlóba. A szék megtart, a föld hordoz.
• Ebből a biztonságból szabadon egyenesedik fölfelé a törzsem. Ezt érzékelem végig a gerincemben, a nyakamon át egészen a fejtetőig. Beleérzek a fejem fölött a térbe. A földhöz tartozom, de nyitott vagyok az ég felé.
• Érzékelem vállaimat, karjaimat, amint lazán helyezkednek el a törzsem mellett. Érzem az egymást érintő kezeimet, imádságos kéztartásomat. Érzékelem kezeim melegségét, elevenségét.
• Egészében érzékelem tiszteletteljes, imádságos testhelyzetemet.
• Most a légzésemre figyelek, a levegő áramlására. Nem szabályozom, csak megfigyelem. Hagyom saját ritmusában. A kilégzéssel elengedem a bennem lévő feszültséget, a belégzéssel befogadom az életet. A lélegzet éltet. Isten ajándéka bennem.