A mi hivatásunk az, hogy a világ közepette éljünk, ott, ahol Isten dicsőségét a legjobban előmozdíthatjuk. - P. Bíró Ferenc SJ
Jézus Szíve Társasága - Societas Jesu Cordis

A szerető figyelmesség imája

Jelenlét: Elcsendesedem, megpróbálok egészen jelen lenni Isten számára.

Mindazzal együtt, ami foglalkoztat,  Isten jelenlétébe helyezkedem. Elég időt hagyok erre az első lépésre.

Kérem az Úr világosságát, hogy láthassam a mai napot úgy, ahogy volt, úgy, ahogy Ő látja,

hogy felismerjem és elfogadjam saját „valóságomat”;

hogy azt lássam, amit Ő mutat meg nekem.

Végighaladok a napon: Szerető figyelemmel fordulok ahhoz, ami ma történt: bennem, velem, általam…,

azzal a szerető figyelemmel, ahogyan Ő néz engem.

Tehetem ezt úgy, hogy hagyom elvonulni a szemem előtt a napot óráról órára, vagy egyik helyről a másikra haladva, vagy a találkozásokat megjelenítve.

A lényeg, hogy nem kezdek azonnal ítélkezni magam vagy mások felett, hanem Isten szerető szemével nézem és fogadom el a valóságot.

Imádságban az egész napot, az eseményeket és önmagamat is leteszem Isten kezébe.

  • Hálát adhatok mindazért, amit ajándéknak, szépnek, jónak ismertem fel.
  • Bocsánatot, gyógyulást kérhetek arra, amit kudarcnak, bűnnek láttam meg, ami összetört, a sebekre, amit én okoztam, vagy mások okoztak nekem.
  • Elmondhatom mindazt, ami most bennem van: vágy, megrendültség, remény, nyugtalanság, öröm, szomorúság…

Mindent rábízhatok Isten szeretetére és irgalmára.

A következő napra tekintek: Erőt, bizalmat, elszántságot kérek a holnapi naphoz, az ő közelségét és segítségét ahhoz, ami holnap vár rám.

Mindazt, amit felismertem, a napom minden örömteli és fájdalmas megtapasztalását, vágyaimat és kéréseimet belefoglalom abba az imába, amit Jézustól tanultunk, amelyben Isten Atyának szólíthatom… Miatyánk…