A szerető figyelem imája

1. Megérkezem egész valómmal. Engedem, hogy Isten szerető jelenléte rám találjon. Kérem, hogy az Ő szerető tekintetével szemléljem magamat és a napomat.

2. A Szentlelket kérem, legyen élő emlékezetem. Engedem, hogy Isten Lelke élővé tegye bennem a napom eseményeit, történéseit. Nem az a lényeg, hogy minden eszembe jusson, sokkal inkább engedem, hogy Isten a belső figyelmemet oda irányítsa, amire Ő szeretné, hogy rálássak: tapasztalatok, találkozások, érzések. (Azt is tehetem, hogy felkelésemtől haladok eseményről eseményre, ott időzve, ahol Isten érint.)
3. Hálát adok mindenért, amiben ma élettel, szeretettel találkoztam. Amiben kapcsolódni tudtam Istenhez, másokhoz, önmagamhoz, a teremtett világhoz… Ott időzök, ahol az Úr megérint. Arra figyelek, amit feltár számomra az eseményeken, találkozásokon keresztül.
4. Napomat szemlélve az Úr elé hozom mindazt, ami nehéz vagy fájdalmas, ami magamba zár. Kérem az Úr szerető, gyógyító érintését arra, ami bennem gyógyulásra vagy kiengesztelődésre szorul.

5. Engedem, hogy az Úr feltárja, hogyan vágyik velem lenni holnap. Mi a vágya, hívása velem kapcsolatban. Kérem, hogy Vele, Benne éljek. Befejezésül minden hálámat, kérésemet, dicsőítésemet Jézus imájához kapcsolom, és a Miatyánk szavaival fejezem be imádságomat.