Jézus Szíve lelkiség

JÉZUS SZERETETÉTŐL MEGÉRINTVE ÉS KÜLDVE

A Jézus Szíve lelkiség a Társaság számára elsősorban nem ájtatosság, hanem Jézus szeretetéletének folytatása, a „teljes, történelmi, reális Krisztus reális követése igazságban és tettben”. (P. Bíró) Konstitúció 7.

Alapítónktól, P. Bíró Ferenc SJ atyától kapott örökségünk a Szent Ignác-i lelkiség. Miközben a lelkigyakorlatos úton járunk, Jézus élettörténetét szemléljük az evangéliumban, Szent Ignác arra hív, hogy kérjük az Úr benső ismeretének kegyelmét, ajándékát. Megismerve Jézust, szeretetünk elmélyül iránta és követni vágyunk Őt. Vele időzve, szemlélve Őt és szavait hallgatva megszületik bennünk annak a vágya, hogy úgy éljünk és úgy lássuk a valóságot, ahogy Isten látja a megtestesült Úrban.

Jézus lelkületével élni a mindennapokban azt jelenti számunkra: engedjük, hogy az Úrral való találkozásaink és imádságaink megnyissák szívünket és egész valónkat. Engedjük megérinteni és alakítani magunkat a valóságban jelenlévő Istentől, és merünk nyitottan várakozni, hogy Isten Szentlelke indítson tettekre: szemlélődő gyakorlatiassággal szolgálni azokat, akikhez a küldetésünk szól.

JÉZUS SZÍVE LELKISÉGÜNK SAJÁTOS VONÁSA – JÓL ÉS JÓRA HASZNÁLNI

AZ ANYAGI, SZELLEMI, SPIRITUÁLIS JAVAKAT

A Jézus Szíve lelkiséghez szorosan kapcsolódnak annak megnyilvánulási formái: az engesztelés és a felajánlás. A Jézus Szíve lelkiséget élő közösségként ezt így fogalmazza meg a Konstitúciónk (szabálykönyvünk):

„A Társaság P. Bírótól kapott karizmája, hogy a tagok Krisztus-követésükben, Jézus Szíve tiszteletükben az Isten–ember–világ egységét, a teljes harmóniát hangsúlyozzák és akarják megvalósítani életükben és munkásságukban. A Társaság programját, életmódját, lelkiségét irányító, a tagokat állandóan alakító erő a szeretet és az egység. Az anyagi világ így értelmezett megszentelése az engesztelés jellegzetes módja.” (Konstitúció 13.)

Engesztelésünk sajátossága Alapítónk megfogalmazása szerint a teremtett dolgok rendeltetésszerű használata életünkben és szolgálatunkban: jól és jóra használni az anyagi, szellemi, spirituális javakat.

Jézus meghívó szeretetére válaszul a testvérek esküvel ajánlják fel önmagukat arra, hogy életükkel és szolgálatukkal előmozdítják ezt az egységet Isten, ember és világ között, Isten vágya szerint használva a teremtett világ javait.

„Életemet felajánlom Jézus szerető Szívének népem és az egész világ bűneinek engesztelésére. Dolgozni kívánok az Úr népéért, az elhagyatottakért a Társaság programja szerint” (részlet az örök eskü szövegéből)