SJC történeti megemlékezések
Xaverianum 75
Hetvenöt éve, hogy P. Bíró Ferenc SJ, a Jézus Szíve Társasága alapítójának kezdeményezése nyomán elindult a Xaverianum, a Ward kollégiumhoz hasonló hitoktató- és apostolnőképzőt Szegeden.
Bíró atya álmát, miszerint vidéki apostolnőképző kell, már 1914-15-ben megfogalmazta. Egy olyan képzést vizionált, amelyben a szerzetesrendek azon tagjai tanulhatnak, „akik önként vállalkoznak arra, hogy tanyákra, falvakra, gyártelepekre, bányavidékre mennek lelki és szellemi kultúrát vinni.” Célja az volt, hogy az apostolnők azokra a helyekre is eljuttassák az igeliturgiát, ahol a paphiány, a nagy távolság, vagy egyéb okok miatt ez nem elérhető. A falvak népének kulturális és anyagi felemelése szintén feladatkörükbe tartozott. Elképzelése szerint a vidéken szolgáló apostolnők hitoktatást végeznek, szükségkápolnákat létesítenek, és a lakosságot összegyűjtve imádkozzák el a szentmise szövegét.
Ezek az elvek már a Jézus Szíve Társasága alapításakor szerepeltek P. Bíró leírásában.1911 őszén a Mária Kongregáció vezetője lett. Itt próbálta először gyakorlatba ültetni elképzelését az apostolnőképzésről. Legfontosabb tantárgyaknak a filozófiát és a latint tartotta, ezek után következett a dogmatika, a szentírástan, a liturgia, az egyháztörténelem, az egyházjog és a katekézis. Emellett a néprajz, a népi szokások, a népi játékok és a népi tánc oktatását is szorgalmazta. Mivel a tanári kar nem vállalta az elmélet és a gyakorlat ilyen mértékű keverését, és új tanári kar toborzására nem volt lehetőség, először csak hitoktatónő-képző alakulhatott.
Így született meg 1916 őszén a Ward kollégium, melynek a Congregatio Jesu (Angolkisasszonyok rendje) adott helyet.
P. Bíró elképzelése végre valósággá válhatott, amikor 1946. október 15-én Szegeden elindult a Xaverianum kollégium, Xavéri Szent Ferenc égi pártfogása alá helyezve. Az itt tanító előadók már nem csupán a hitoktatással foglalkoztak, hanem az egyesületi élettel, a vándor igehirdetéssel, beteglátogatásokkal, búcsújárásokkal, a népi élet szakrális megnyilvánulásaival és mindennel, ahol alkalom kínálkozik hirdetni az evangéliumot. A képzés célja az volt, hogy a középiskolát végzett lányokból vidéki iskolai hitoktatók legyenek, akik apostoli lelkülettel képesek egyesületek vezetésére, előadásra és oktatásra.
A korszerű képzés oktatói főként szegedi teológiai tanárok voltak, akik a rendes tantárgyakon (filozófia, biblikum, apologetika, dogmatika, szociológia, retorika, stb.) kívül olyan tárgyakat is tanítottak, mint vallási néprajz, egyházzene, ének, egyesületek vezetése, népi tánc, népi játék. Többek között a boldoggá avatás előtt álló Bálit Sándor, vagy dr. Halász Pál, a szegedi Dóm plébánosa is itt tanított. A Xaverianum képzése kétéves volt. A sikeres vizsgát tevő hallgatók hitoktatásra képesítő oklevelet nyertek.
A képzésre 1946/47-ben 46-an, a következő évben 30-an, utána 29-en, végül az utolsó évben 28-an iratkoztak be. Voltak rendkívüli hallgatók is, akik megválaszthatták, milyen előadásokra szeretnének járni, vizsgáik után apostolkodásra képesítő vagy szívgárdavezetői oklevelet nyerhettek. A Kollégium már egy év után igen eredményesnek mutatkozott, képzett egyesületvezetők, tanyai apostolok, alkalmi előadók és gyermek lelkigyakorlatadók is voltak a hallgatók között. Az oktatók és a tanulók egyaránt szerettek ide járni, így az összetartás érdekében 1948. október 2-án megalapították a Sodalitium Xaverianumot, ami havonta két alkalommal találkozó közösség volt. Korabeli beszámoló szerint a hallgatók hősies fokban gyakorolták a felebaráti szeretetet, és buzgón végezték feladataikat.
1950-ben mint sok minden mást, a Kollégiumot is elérte az államosítás. Vida Lídia testvér – a kollégium szervezője, titkárnője – így ír a Xaverianum szétszóratásáról:
„1950. június 9-én volt az utolsó univerzavizsga. Tanárok, növendékek jóformán egész nap a Kollégiumban voltak. Kollokváltak, vizsgáztak, megszülettek az oklevelek, aztán ünnepélyes Te Deum… s mintha nem akarnának elszakadni a kollégiumtól. A Te Deum után is visszajöttek, és csak nagy nehezen fél 10 óra felé széledt el mindenki… Még egyet-mást el akartam intézni lefekvés előtt, mikor éles csengőszó sivított a csendes éjszakába. Három ávós jött… Hajnal felé megérkezett egy lefüggönyözött teherautó. Beszálltunk… hat Szociális testvér már bent volt. Magukkal hozták a cibóriumot, és mi bensőségesen magunkhoz vettük a partikulákat, és egyesülhettünk szeretett Jézusunkkal. Hosszú utazás után legnagyobb bámulatunkra a péceli lelkigyakorlatos házunkba érkeztünk. Rengeteg, minden rendbéli apáca volt ott már egybegyűjtve. Mindenki tudta, hogy másnap a besnyői lágerbe visznek mindenkit. Másnap, 10-én reggel „Isten nevében” Pestre kellett jönnöm… Az ezt követő három hónap életem legsötétebb ideje.”
A Sodalitium Xaverianum a szétszóratás után is szervezett találkozókat Vida Lídia SJC irányításával.
A Ward Kollégium és a Xaverianum úttörőként indította el a női hitoktatás kialakulását Magyarországon az 1900-as évek első felében. Bár a Xaverianum nem alakult újjá, a Ward kollégium az 1990-es években a hitoktatás újbóli elindulását szolgálta.
Kisdi Gellért