Peszmeg Ágnes SJC

Peszmeg Ágnes vagyok 1981.08.25én születtem Budapesten. Édesapám autószerelő, már nyugdíjas, édesanyám tanítónő, jelenleg idős nagyszüleimet ápolja. Három testvérem van, Anna nővérem nyomdász, Lajos öcsém dohányboltot üzemeltet, Máté öcsém teológus hallgató. Jómagam védőnőként dolgoztam a Társaságba való belépésemig.

Egyszerű, nem vallásos családban és környezetben nőttem fel. A keresztségben a testvéreimmel együtt, családi szokásból részesültünk. Hittanra nővéremmel, önszántunkból kezdtünk el járni, kíváncsiságból. Majd elsőáldozók lettünk, melynek hatására, egész családom templomba járó, hitét újra felfedezővé vált egy időre.

17 éves koromban éreztem először az Úr hívását, elköteleződésemet szerzetesi életformában tudtam elképzelni. Keresni kezdtem a lehetőségeket, lelki vezetőt választottam, akivel e témában leveleztem. Sajnos ellenállásba ütköztem; a felkeresett nővérek szinte elzavartak, édesanyám kétségbe esett, hogy nem lesznek unokái, és a lelki vezetőm is megfeddett, amiért elkezdtem az ismerkedést a szerzetesi élettel. Így omlott bennem össze az első lendület, amit igaznak és tisztának éreztem.

Leérettségiztem, és jelentkeztem az egészségügyi főiskolára, védőnő szakra.  Tudatosan készültem arra, hogy a magyar családokat fogom szolgálni.

 Munkám sok örömet okozott, mégis üresnek éreztem magam és többre vágytam. Időközben igyekeztem otthoni nyomásra férjhez menni. De az Úr ismét megszólított:” Biztos, hogy a helyeden vagy?” Szerettem volna tisztázni a helyzetemet. 28 éves koromban jelentkeztem a Sapientia Hittudományi Főiskola „Iránytű” nevű hivatástisztázó szemináriumára.  A záró tábor után, a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség Názáret hivatástisztázó évére, Homokkomáromba költöztem. A közösségi élet örömeit és nehézségeit megtapasztalva, lehetőségem nyílt, hogy a Názáret évet a rend olaszországi házában is elvégezzem, ahol hat hónapot töltöttem el a nővérekkel.

2012ben hazajöttem, és Budafokon kezdetem ismét védőnőként dolgozni. Nagyon kedves és befogadó kollégák és egyszerű, gondos családok vettek körül. Boldogan végeztem a munkám közöttük. Egy évet a Szervita Nővéreknél béreltem szobát, a munkahelyem közelében. Ők korábban már foglakoztak velem, hivatástisztázó lelki napok keretében.

Majd nővéremhez költöztem Rákospalotára, és az ottani plébániai közösségben a Szeretetláng nővéreivel tartottam a kapcsolatot.

2016 szeptemberében kerestem meg Mézinger Gabriella testvért és kértem segítséget tőle a hivatástisztázás terén. A Jézus Szíve Társaságát először az interneten találtam meg, ahol a Társaság küldetése és szerteágazó tevékenysége, apostoli szolgálata fogott meg. Úgy láttam, ebbe a sokszínűségbe én is beleférhetek. Ekkor már világos volt számomra, hogy a monasztikus életforma nem nekem való. Nem elkülönülni szerettem volna a világtól, hanem benne dolgozva segíteni, hogy átformálhassa Isten szeretete.

Gabi testvérrel jól tudtam együtt dolgozni. Több alkalommal meghívtak magukhoz és így szépen fokozatosan kialakult egy szorosabb kapcsolat. 2017 októberében elkezdtem náluk az Emmausz Hivatástisztázó Évet és sok lelki gyógyulást tapasztaltam. Az idő többé nem volt az ellenségem, rábíztam magamat az Úrra, hogy Ő majd kellő időben indít, oda, ahova mennem kell.

Az Emmausz év végeztével, még további 3 évig visszajártam a lelki napokra és Gabi testvérhez lelki vezetésre. 2019 augusztusában kértem felvételemet a Társaságba. Mély lelki békével vártam a döntést. Nagy örömömre „zöld utat kaptam”.

2021.01.01én kezdtem meg a próbaidőmet, a Jézus Szíve Társasága 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség keretein belül. A szentírásból a következő sorokat választottam: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond és meggyógyul a szolgám.” Mt, 8,8. Kérem a Szentlelket, hogy segítse további utamat és életemet, hogy be tudjak illeszkedni és át tudjak formálódni Krisztus hiteles követőjeként tudjak szolgálni.