Ruzsák Erzsébet SJC

1941-ben születtem Budapesten, katolikus család ötödik gyermekeként. Édesanyám a hetedik gyermek koraszülésekor, 1945 február 3-án gyermekágyi lázban meghalt csakúgy, mint a kisbaba, együtt temették el őket. Édesapánk, aki rendőr volt, 1945 október 8-án halt meg gerinclövésben. Mi, árván maradt testvérek különböző rokonokhoz kerültünk: a fiatalabb nővérem és én édesanyám testvéréhez mentünk. Hála Istennek a nevelőanyánk mélyen vallásos lélek volt, ahogy a nevelőapánk is. Nagy szegénységben éltünk. Drága nevelőanyám 1954-ben halt meg, pár év múlva nevelőapámat is elveszítettem.

Az általános iskola befejezése után dolgozni mentem, ahonnan az 56-os események után elbocsátottak. Kétségbe voltam esve, de beajánlottak nővérnek a szakrendelőbe, ahol hamarosan már a sebészeti ambulancián dolgoztam asszisztensként.

Egyedül maradva is rendszeresen jártam templomba. Aktív vöröskeresztes munkám kapcsán ismerkedtem meg a Társaság egy tagjával, és általa a Társasággal is. Természetesen az akkori időkben mindennek titokban kellett történnie. Nagy szeretettel emlékszem vissza Kern Margit elöljáróra és a Testvérekre, akiktől sok szépet és jót, főleg Isten és emberek iránti szeretetet és hűséget tanultam. Hosszú lenne a névsor, de a Mennyországban egész biztosan közbenjárnak a Társaságért!

A munkámat egy helyen végeztem, sok szeretettel és tisztelettel a betegek iránt. Közben a munka mellett leérettségiztem, és elvégeztem a hitoktató képzőt, és egyéb szakmai továbbképzéseket is. Nyugdíjazásom 1996-ban történt, de emellett 2016 júniusáig dolgozhattam.

Mindenért legyen hála a dicsőséges Szentháromságnak! Jézus Szíve, Benned bízom!

Nekünk is az Atya dolgaiban kell lennünk, mint a mi Jó Urunknak, Jézus Krisztusnak.