Tarjányi Mária SJC

A Nagykunság tanyavilágában születtem a két világháború közt, 1937-ben. Nagy családunkban megtanultunk imádkozni, szorgalmasan dolgozni és szeretetben élni.

Iskolás koromat „beárnyékolta” a kommunizmus: a földeket elvették, a vallást üldözték. Tanítóként segíteni szerettem volna a szegény népen. Kerestem, hogyan tehetem ezt meg.

Titokban hittant tanultunk, magánházaknál. Megismertem néhány nőt, akikről valami többlet sugárzott. Bejártam házukba és otthon éreztem magam náluk. Tetszett, hogy „normális” életet élnek, nem választják szét a vallást és az életet.

A lelkigyakorlatban megtudtam, kik ők: a Jézus Szíve Népleányai. Tudtam, hogy ez való nekem, 1957-ben csatlakoztam a Társasághoz.

Azóta is hálás szívvel táplálom hivatásom. Alapítónk biztatása erősít: akár üldözésben, akár szabadságban is megélhetjük hivatásunkat: Jézust utánozva, aki „körüljárt – jót téve”.

A másik nagy érték az SJC programjában, hogy közösségben élhetünk akkor is, ha nem egy fedél alatt élünk.

Reményt ad, hogy apostolkodhatunk akkor is, ha megöregedtünk. Hiszen mindannyiunk feladata, hogy Jézusból élve hitet és reményt sugározzunk.