keresés YouTube Facebook Instagram
női apostoli élet társasága
Jézus Szíve Társasága Societas Jesu Cordis
Tahiban találkoztunk!
Facebook

Jézus Szíve Társasága

Tahiban találkoztunk!

2023.05.27.

„Mária igenje rámutat arra, hogy fontos vagyok az Istennek. Felfedezhetem, hogy életem mások számára ajándék. … Pihenj meg egy-két napra Isten szeretetében, és engedd, hogy ez betöltse a szívedet!”- állt a meghívóban, mely lelkinapra hívta az Igent mondok lelkigyakorlatozókat. Nagy örömünkre a lelkigyakorlatos ház hétvégén megtelt…

„Találkozásokat, felfrissülést, bátortást, örömöt, lelassulást, lendületet a mindennapokra, megerősítést az igen és a nem kimondására, és a nemvagyokegyedül megtapasztalását” – többek között ezekkel a vágyakkal érkeztek a lelkigyakorlatozók a hétvégi Igent mondok lelkinapra a Szív Lelkigyakorlatos Házba Tahiba. „Szeretném letenni az aggodalmaimat, a félelmeimet, a bűntudatomat, a múltban ragadásomat. Szeretném a szorongásomat Istenre és a Szűzanyára bízni, és itthagyni a kisközösségünkben támadt bizalomvesztést” – írták a lelkigyakorlatozók a nagy rózsaszín papírra üzenetként. Legtöbben már szombat délutántól együtt voltunk, így alkalom nyílt a megérkezésre - lélekben is -, a lecsendesedésre és a pihenésre. Ezt kertben, százszorszépek között pléden fekve ritkán engedjük meg magunknak a mindennapokban…

Sokan csak vasárnap tudtak csatlakozni a csapathoz, ők igény szerint gyónással kezdhették a napot. A szentmisében megint megtapasztaltuk, hogy az imádkozó női közösségnek milyen nagy ereje van… - Minél jobban megismerjük önmagunkat, annál mélyebbről szólhat az igenünk - kezdte a szentmisét Hiba György SJ atya, majd elmondta, hogy az Evangélium gyógyír, és arra hív, hogy próbáljuk meg felfogni a szívünkkel, kihez tartozunk. Gyuri atya biztatott: mindenkinek megvan a maga keresztje, nem tudunk elfutni előle, inkább öleljük át azt, és engedjük meg, hogy ebben velünk legyen az Isten! Minden egyes este, amikor megállunk az átküzdött nap után, megszülethet bennünk a hála, a hálából pedig erő lesz: Isten erejéből tudjuk hordozni a keresztünket. A lelkigyakorlat mindennapi imáiban való elcsendesedés közepette megtalálhatjuk, hol van bennünk az Ő ereje, és azt is, hogyan tudunk Istennel együttműködni a mindennapokban. Gyuri atya megnyugtatott: Isten nem a hegyen, hanem a saját életünkben, a családunkban, a munkánkban akar velünk találkozni. Arra hív, hogy a mindennapi életünkkel tegyünk tanúságot Róla. Kérhetjük a bizalmat, hogy tudjunk bízni Benne, és hogy tudjuk egymást tartani, amikor eljön ennek az ideje… A szentmisében a zenei szolgálatot Kertész Annamária és Bálint Zsolt, a taizéi közösség magyarországi képviselői vállalták – köszönjük nekik a felemelő dallamokat!

A nap további részét három csoportban folytattuk. A fiatalokat Balla Erika SJC testvér kísérte, aki szerint az életadásban, az értékességben, a szépségre való rácsodálkozásban erősíthet meg minket a lelkigyakorlat. – A fiatalok egyre inkább felfedezik, hogy kapcsolatokban élnek, és a lelkigyakorlatban kapott ajándékokat továbbadhatják másoknak. Azt is, hogy mi nők, együtt és egymásért élünk. Megint jó megtapasztalni, hogy ha a nők együtt vannak, abból erő születik! Jó ámulni annak csodáján, hogy Isten mindenkit máshogy érint meg, és hogy milyen közel tudunk kerülni Hozzá nőiségünkben, értékességünkben. A lelkinap után tovább vihet minket az utunkon a kérdés: hogyan él bennünk az ajándék, amit a női felmenők által kaptunk?

A középkorosztály csoportjában Suller Melinda SJC testvér, a Jézus Szíve Társasága általános elöljárója vezette az imaidőket. – Az Isten lelki igényeket támaszt az emberben. Ha merünk erre válaszolni, akkor Ő olyan utakra visz minket, amire magunk is rácsodálkozunk. Jó megtapasztalni, hogy - bár az Igent mondok lelkigyakorlat során nem vagyunk egy térben - a lelki nap találkozásában a támogatás, az együttérzés, a gyengédség és a figyelem különlegesen erős. De a vidámság és a helyzeteken való közös nevetés is jelen van – például a sárga pihetoll esete, ami sokunkban örök emlék marad…

Az érettebb, tapasztaltabb korosztályt Benkő Adrienne lelkivezető segítette. - Amikor nem vettem észre, hogy Mária az életem egyik vezérfonala, utólag mindig rájöttem, Ő hányszor hívott és kísért engem. Mária számomra egyre fontosabb, de Ő, mint a nőiség szimbóluma elengedhetetlen a mai világnak is! Hajlamosak vagyunk Máriát elérhetetlen magasságokba helyezni, de ha társunknak tekintjük Őt, megtapasztalhatjuk, hogy a mindennapi életben vezet minket.

A nap folyamán megismerkedhettünk a Szent Ignác-i szemlélődő imamóddal, képmeditációval, egészen mély megosztásokkal erősítettük egymást, és próbáltuk Isten szerető érintését gyakorlati módon is megtapasztalni. És hogy a lelkigyakorlatozók mit kaptak a lelkinaptól? „Figyelmet kaptam és rengeteg energiát! A reggeli ébredés várakozását. A csendet, a zene örömét. Az imádság ritmusát, és az együtt imádkozás végtelenségét! Kedves, szeretetteljes kis lámpást, ami világosságot ad az Istenhez vezető úton. Mosolyt a testvérektől, ízlésesen feltálalt ebédet, meglepő, érdekes gondolatokat. Madárcsicsergést, ami a kápolnában is szólt. Üde, kerti levegőt, békét. A nemvagyokegyedül felismerését, őszinte beszélgetéseket. Imamódok megismerését. Útmutatást, milyen irányban kellene változtatnom az életemen. Lehetőséget Isten hangjának meghallására. Gondoskodást, elfogadást. Sok új zarándoktársat, megerősítést, bátorítást.” Köszönjük nektek, hogy együtt lehettünk!