Imádság képpel

2022.09.30.

1. Isten jelenlétébe helyezkedem. Rövid időt szánok arra, hogy egész lényemmel megérkezzem az imádságba. (A megérkezésben segíthet, ha egyszerűen tudatosítom a légzésemet. Anélkül, hogy irányítanám, egyszerűen csak engedem, hogy a levegő ki-be áramoljon a tüdőmbe. Belégzésem kifejezheti Isten utáni vágyamat, kilégzésem pedig önátadásomat Istennek.)
2. Tudatosítom, hogy Isten itt és most jelen van, és szeretettel tekint rám. Kérem, hogy egész lényemmel Rá figyeljek: „Uram, add, hogy ezt az imaidőt egészen Neked tudjam adni mindazzal, amim van, és ami vagyok. Legyen ez a Te dicsőségedre, tiszteletedre és szolgálatodra.”
3. Kérem a Szentlelket, hogy nyissa meg szemeimet és szívemet mindannak a befogadására, amivel az Úr ebben az imádságban meg szeretne ajándékozni.

4. Nézni kezdem a képet, engedve, hogy az hasson rám. Engedem, hogy a kép színei, formái megérintsenek. Talán a kép egésze vonzza a tekintetemet... Vagy egy részlet emelkedik ki számomra... Engedem, hogy a kép érzéseket hívjon elő bennem. De az is lehet, hogy emléket vagy egy tapasztalatot idéz fel bennem, esetleg egy szentírási részt juttat eszembe. Azzal időzöm, ami megszólított... Szemlélődve, figyelve, várakozva, befogadóan, rácsodálkozva... így engedem magamat bevonni a képbe.

5. Megszólítom a Szentháromság valamelyik személyét, kifejezve mindazt, amit a kép szemlélése előhívott belőlem: gondolatokat, érzéseket, tapasztalatokat, stb.  Nem csak én szólítom Őt, engedem, hogy Ő is szóljon, érintsen. Az imaidőt az a Dicsőség elimádkozásával zárom le.

6. Visszatekintek az imádságra és röviden feljegyzem azt, amivel az Úr megajándékozott.