Elcsendesedési gyakorlat

Ez a gyakorlat abban segíthet, hogy testünket is egészen belevonjuk az imába, egész valónkkal imádkozzunk.

• Elhelyezkedem a széken, imazsámolyon. Észlelem, hogyan vagyok itt: pihenten vagy fáradtan, közömbösen vagy érdeklődéssel, szomorúan vagy derűsen, zaklatottan vagy nyugodtan… Úgy lehetek jelen Isten előtt, ahogy vagyok. Ő így fogad el és körülvesz szeretetével.
• Isten folyamatosan jelen van számomra. Ahhoz, hogy én is megérkezzem a jelenlétbe, a testemet hívom segítségül, hiszen testem mindig a jelenben van. Kis időre a testemre figyelek. Érzékelem, ahogy a széken ülök, ahogy teljes súlyommal ránehezedem az ülőfelületre. Testem érintkezik a székkel. Érzékelem a combjaimat, lábszáraimat, a lábfejeket. (Ahol testem a ruhával vagy valami mással érintkezik, könnyebben észlelem.) A talpam mélyen beleérez a padlóba. A szék megtart, a föld hordoz.
• Ebből a biztonságból szabadon egyenesedik fölfelé a törzsem. Észlelem gerincem felfelé irányuló ívét. Fejem a gerincem meghosszabbításában. Beleérzek a fejem fölötti térbe. A földhöz tartozom, de nyitott vagyok az ég felé. Arcomat körülöleli a levegő, észlelem annak melegét vagy hűvösségét, ahogy az arcbőrömhöz ér.
• Észlelem vállaim lazaságát. Most elengedhetem magam, megpihentetek. Észlelem karjaimat, azok súlyát vagy azt, ahogy a ruha hozzáér. Észlelem kezeim elevenségét, melegségét, melyeket talán összekulcsoltam vagy az ölemben pihentetek.
• Most a légzésemre figyelek, a levegő áramlására. Anélkül, hogy légzésemet irányítanám, figyelmesen belehallgatok annak nyugodt ritmusába. A kilégzéssel elengedem a bennem lévő feszültséget, a belégzéssel elfogadom, hogy Isten éltet minden lélegzetvétellel.