Jézus Szíve Társasága

Ökumenikus nagyböjti előkészület a Péceli Idősotthonban

2023.04.05.

A Jézus Szíve Társasága által fenntartott péceli idősotthonban az elmúlt hetekben ökumenikus nagyböjti előkészületet tartottunk.

Mivel lakóink és munkatársaink is különböző felekezetekhez tartoznak, mindennapjainkat az ökumené szellemében éljük, és nagyon fontosak a közös imaalkalmak. Az ökumené Társaságunk szándékával is találkozik, hiszen a napi öt szentléglátogatás közül az egyikben az ökumenéért is imádkozunk.

A római katolikus szentmisét Berta László plébános úr tartotta, aki lakóink részére kiszolgáltatta a betegek szentségét. Idős lakóink szeme elárulta, milyen mélyen átélik annak az örömét, hogy a szentelt olaj érintése Jézus gyógyító erejét közvetíti számukra. Sok esetben ezt meghitt, barátságos kézszorítással viszonozták László atya számára. A szentmise után ágyban fekvő lakóink is felvehették a betegek szentségét.

A baptista imaórát Uzonyi Barnabás lelkész úr vezette. A közös énektanulás után János evangéliumának 13. fejezetéről, a lábmosás történetéről beszélt: Jézus arra bátorítja tanítványait, hogy ők is szolgáljanak másoknak. „Amíg a szívünk dobog, tudjuk, hogy Istennek terve van velünk. Nekünk is meg kell hoznunk embertársainkért a saját áldozatunkat.”

A metodista imaórán Iványi Zoltán lelkész úr beszélt. A vezérige Pál Filippiekhez írt leveléből szólt hozzánk. „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Ez a gondolat összeköt mindannyiunkat, és tulajdonképpen Társaságunk jelmondata is, mely jelvényünk hátoldalán is olvasható: „Similis esse volo”, azaz „Hasonló akarok lenni Hozzá”. Az imaóra befejezéseként egy kedves vendégünk Páskulyné Kovács Erzsébet verseiből olvasott fel.

A nagyböjti ökumenikus előkészületet nagyhétfőn evangélikus imaórával zártuk, Baranka György lelkész úr jött el hozzánk. „A múlandósággal szemben hatalmas biztosíték a Feltámadás” – kezdte a lelkész úr, és figyelmünket ráirányította a rügybontó, virágzó tavaszra is. A közös énektanulás után Márk evangéliuma alapján végigkísértük cirénei Simon útját, aki Jézus terhét hordozta. Mi hogyan viszonyulunk a terhek hordozásához? Amikor fiatalok voltunk, mi vittük a gyermekeink táskáját, amikor megöregszünk, nekünk segítenek a gyermekeink. De a segítséget néha nagyon nehéz kérni, és elfogadni is. Jézus elfogadta a segítséget. Ahogy Pál apostol mondta, „Egymás terhét hordozzátok…..” Nekünk is vannak félelmeink, kérdéseink, nagy teher ez. Segítségre szorulunk. Segítség, ha imádkozunk másokért, megdicsérjük, vagy meghallgatjuk a másik ember problémáit. Az imaóra végén egyik kedves vendégünk - aki mindig hoz magával egy-egy alkalomhoz illő verset - Túrmezei Erzsébet versét szavalta el.

Mindannyiunknak nagy örömet jelentettek a közös imaalkalmak: a lakók, a dolgozók és a Pécelből érkezett vendégek ökumenikus imaközössége. Áldott Húsvétot kívánunk mindenkinek!