Balla Erika SJC
Hitem útjának kezdetét a kolozsvári papok buzgóságának köszönhetem, akik kérték szüleinktől a hittanórákra való beiratkozást. Családommal vasárnaponként együtt jártunk misére. Azóta is - sok év távlatából - ez a világ legszebb gótikus temploma maradt számomra, valamiképpen hidat nyitott az Isten felé.
Isten közelségét először egy gyerekkori imában tapasztaltam meg. Utána rendszeresen visszatértem Hozzá a templomba, és elkezdtem Vele beszélgetni. Kértem és kaptam. Tudtam, hogy Ő hallja, amit mondok, érdekli, ami velem történik, Neki elmondhatom azt is, amit talán senki másnak nem. Sok időt töltöttem a természetben is, amely azóta is egyik kedvenc helyem az Istennel való találkozásra, bármilyen időjárás van is a szívemben…/p>
A gimnáziumi évek alatt a szentmisék után boldogság töltött el: kerek, szép ez a világ! Hivatásom első csíráját ezekben az években tapasztaltam. Tisztán emlékszem: a konyhában, egy újságcikk olvasása közben érintett meg az Isten. Először édesapámmal osztottam meg ezt az élményt. Ő humorral reagált rá:„nyugodtan legyél apáca, úgyis elmegyünk utánad a kolostorba, és kihozunk”. Szavai megerősítettek és velem maradtak akkor is, amikor a hivatás gondolata később visszatért a szívembe.
Az első törés az életemben akkor történt, amikor elsőre nem vettek fel az egyetemre. Szégyellve ezt a kudarcot hónapokig haragudtam Istenre, bár azt is megéltem, hogy a tanulmányaim alatt sokszor csodával határos módon segített... Rájöttem, hogy Istenre kell bíznom a felvételit, és elkezdtem keresni, hogyan használjam ki jól az ajándékba kapott hónapokat. Ebben az időszakban mélyült Szűz Máriával való kapcsolatom: ő mindig is égi édesanyám volt, de onnantól másképpen, közvetlenebbül tudtam kapcsolódni hozzá. Ő vezetett Jézushoz. Az egyetemi évek alatt tárult fel az Isten, mint Szentháromság. Ezekben a hónapokban megkaptam az Istennel való meghittség kegyelmét, amely a Neki odaajándékozott életben bontakozott tovább. Nehéz és küzdelmes hónapok voltak ezek, de Isten segítségével újra felálltam, Ő lett a menedékem és biztonságom.
Közben a zarándoklatokkal és az ifjúsági programokkal megnyílt a világ, nagyon sok barátom és barátnőm volt. Boldog és felhőtlen évek voltak ezek az életemben! Ekkor ismerkedtem meg az Ignác-i lelkiséggel, elkezdtem lelkigyakorlatokra járni. Kapcsolatba kerültem a karizmatikus mozgalommal is: az evangelizáció szolgálata közel került hozzám, az itt megtapasztalt lelkesedés megérintett.
A szerzetesi hivatás gondolata az egyetemi évek vége felé vissza-visszatért, ekkor elérkezett az idő, hogy döntsek, milyen irányban szeretnék elköteleződni. Én inkább házasságban gondolkodtam, mivel nem tudtam elképzelni, hogyan lehetnék boldog szerzetesként. Szüleim házassága minta volt számomra, a párkapcsolat szépségéről már volt tapasztalatom, így a szívemben az élt, hogy a boldogság az emberi kapcsolatokból ered. Egy évet Istennek ajándékoztam, hogy lássam, vajon az Ő közelségében az örömöt éppúgy meg tudom-e tapasztalni, mint a párkapcsolatban. Ahogy eltelt az év, visszatekintve rádöbbentem, hogy ez életem legboldogabb időszaka volt! Megtapasztaltam, hogy - bár Isten szellemi valóság - az Ő jelenlétének közelsége a mindennapjaimban teljességgel tölt el.
A következő években azt kerestem, Ő pontosan hová, melyik közösségbe hív, ezért végeztem személyesen kísért hivatástisztázó lelkigyakorlatot, melynek élménye most is elevenen él a szívemben. A döntés szabadsága kegyelem: ilyen szabadságot soha életemben nem tapasztaltam. Mély vágyaim találkoztak a Jézus Szíve Társasága karizmájával: a lelkigyakorlatok és a lelkivezetés. Ez az a terület, ahol most is szolgálok. Ez az a terület, amely a legkedvesebb számomra, ahol szolgálatom gyümölcsöket teremhet, ahol Isten közelsége megérintheti nőtársaimat, akiknek segíthetek a Felé vezető úton.
Amióta a Jézus Szíve Társasága tagja vagyok, az Istennel való kapcsolatom sokban formálódott. A mélyülést, tisztulást a lelkigyakorlatok és a rendszeres lelkivezetések segítik. Mindinkább megnyílik számomra, hogy Isten a szeretet. Napról-napra az életem valóságává válik az Isteni Szív megrendítő közelsége. Ez az életem mozgatórugója, ez adja életem értelmét. Ebben a Szívben pihen meg az én lelkem, itt találok rá a békére és erőre. Belőle ered életem forrása.
Megtapasztaltam a fényt és a sötétséget egyaránt. Az örömet és a könnyeket. A gyengeségeimet, törékenységemet és az isteni gyengédséget. Annak valóságát, hogy Szűz Mária a Jézussal való kapcsolatom őrzője, anyja - az Ő ajándéka, hogy meg tudtam maradni az Istennek odaajándékozott életben. Megtapasztaltam annak valóságát, hogy törékeny edény vagyok, és az Isten kegyelme, hűsége tart meg a Neki ajándékozott életben.
Életem egyik legszebb csodája egy baráti találkozásban valósult meg: akkor felmerült egy női online lelkigyakorlat ötlete, amiből pár hét alatt Magyarország legnagyobb női lelkigyakorlata nőtt ki! Az Igent mondok lelkigyakorlatos közösség mára sokezer magyar nőnek gazdagította a lelki életét. És a csoda most is tart: mi - a szervezők - és a lelkigyakorlatozók ámulatba ejtő módon évről-évre megtapasztaljuk Isten közelségét. Megrendítő tapasztalata ez Isten működésének a mindennapokban! A lelkigyakorlat az Isteni ajándékban erősít meg: abban, hogy Ő nőnek teremtett minket, méltóság és szépség rejlik, amit a mindennapi küzdelmek el tudnak takarni. Az Igent mondok lelkigyakorlat segít kapcsolatba lépni a szívünkben rejlő jósággal, ami által békét áraszthatunk az otthonainkban. Mekkora ajándék szívből élni!