Suller Melinda SJC

Szüleimmel és nővéremmel Százhalombattán éltem, ami akkoriban templom nélküli kommunista város volt. Az általános iskola után vegyipari vonalon képződtem tovább. Utána nagy örömmel dolgoztam a gyógyszerkutatásban.

A Társasággal való első élményem a szétszóratás utolsó évében történt: egy könyvesboltban kerestem egy kötetet, amikor megismertem a testvéreket. Lelki dolgokról beszélgettünk, és kaptam egy ismertetőt a Társaságról. Először nem tetszett, túl nehéznek találtam P. Bíró Ferenc alapító szavait. De mivel Jézustól azt kértem, hogy Ő válasszon nekem való közösséget, Ő újból és újból visszavezetett a Társasághoz.

Tudtam, hogy Jézus szorosabb kapcsolatot kíván velem. Pár hónap alatt azt is felmértem, hogy a Jézus Szíve Társaságában való lét aktív, evangelizáló, vidéki életet preferáló életmód, ami nekem való. A Társaságról szóló ismertetőt olvasva úgy éreztem, ez az, amire Jézus és én vágyunk. A tudat, hogy Jézus választotta nekem ezt a közösséget, minden nehézségen átsegített. Az első években folyton ujjongtam, amikor a Társaság karizmájáról tanultam, mert annyira összhangban volt értékrendemmel, lelki irányultságommal.

Jelenleg minden figyelmemet, tudásomat, bátorságomat és kitartásomat a Közösség, és annak küldetése tölti be. Nehéz a Társaság nélkül meghatározni magam, annyira összeforrtunk. Nem mondom, hogy mindennap felhőtlen öröm van bennem, de összességében nagyon lelkesít, hogy értelmesen és értékesen telnek a napjaim. Nemcsak úgy beleélek a világba, hanem a bőrömön érzem, hogy éppen Jézus melyik életeseményével vagyok összhangban - ez is szemlélődés a cselekvésben. A Társaság karizmájából lelkesít az a fajta Jézus Szíve tisztelet, mely viszontszeretetet jelent: Jézust viszontszeretni a kapcsolataimban, a teremtett világ helyes használatával.

Istenről nekem nem feltétlenül az imában van lelki megtapasztalásom, hanem abban, amit teszek, szervezek, ahogyan másokhoz kapcsolódom - mindebben érzékelem, hogy együtt vagyunk Jézussal, egy az értékrendünk, a vágyunk, közös az örömünk és szenvedésünk. Összetartozást élek meg a másik testvér apostoli életével. Ha nem is élünk egy helyen, ha különböző apostoli szolgálatban is vagyunk, az odaszenteltségünk mégis egybefűz vele, Testvérem élete fontos nekem.