Szuszik Zsuzsanna SJC

1958-ban születtem Csongrádon, van egy családos testvéröcsém. Bár édesanyám és édesapám vallásukat nem gyakorolták, hívő emberek voltak, a keresztény értékrend szerint élték mindennapjaikat. Életvitelükben és munkájukban becsületes, igazságot képviselő emberek voltak, ez számomra is fontos jellemvonássá lett. Gyermekként anyai dédnagyanyám tanított imádkozni.

Megtérésem nem volt katartikus jellegű. Húszévesen egy tervező vállaltnál kezdtem el dolgozni Szegeden. Gimnáziumi barátnőmmel laktam közös albérletben, aki nemcsak hívő, de vallást is gyakorló családból származott. Esténként nagyon sokat beszélgettünk, kérdeztem őt Istenről, együtt imádkoztunk. Egy alkalommal azt tanácsolta, menjek el gyónni. Felkerestem egy papot, aki nem kételkedett megtérésemben. Meggyóntam nála, majd mondta, hogy a misén hova álljak, hogy az első szentáldozásban részesülhessek. A bérmálásomra egy atya segítségével készültem, akkor már minden nap jártam misére. Fontos volt lelkemnek a litániákon való részvétel is.

Nagyon szerettem a munkámat a tervező vállalat városvezetési osztályán, munkatársaim is megbecsültek. Ma is örömmel gondolok vissza azokra a kollégákra. Közöttük igyekeztem megélni Istenhez tartozásomat: azt gondolom, nyílt titok volt számukra, hogy hiszek.

Bár gondoltam a családos életre, éreztem Isten hívását a Vele való szorosabb kapcsolatra. Mivel akkor hazánkban a szerzetesrendek még nem működhettek szabadon, így megrekedve éreztem magam.

1989 őszén egy templomban láttam kifüggesztve a plakátot: a Jézus Szíve Népleányai Társasága közösségbe hívott. Megragadott a Jézus Szíve tisztelet, az engesztelés, és mindezt a világban élve megvalósítani. Felkerestem a plakáton olvasható Testvért - Márton Piroska SJC -, aki által végül jelentkeztem a Társaságba. 1990-ben, a szerzetesek újraindulásának évében, Szegedről a már elhunyt Bozsó Julival voltunk próbaidősek.

Abban az időben Szegeden több Testvér is élt. Az újraindulás után lehetőség volt arra, hogy a Testvérek ne külön, hanem közösségben, egy háztartásban lakhassanak tovább. Nekem akkora már nagyanyám segítségével saját lakásom volt. Néhányan a Testvérek közül is maradtak a saját otthonukban, így úgy gondoltam, én is otthonlakó maradok. Mi, otthonlakók rendszeresen találkoztunk a Közösségben élő Testvérekkel, hozzájuk jártam képzésekre a Társaság karizmájáról, küldetéséről tanulni, azzal ismerkedni. Közben Tahiban megnyílt a lelkigyakorlatos ház, sokszor itt találkoztunk az ország különböző területein és a határon túl lakó Testvérekkel - lelkigyakorlatra, képzésekre vagy felüdítő együttlétre.

1999-ig a tervező vállalatnál dolgoztam, mellette a plébániánkon hitoktattam, és egyházközségünk életében aktívan részt vettem. Az akkori megyéspüspök felkérte a Társaság elöljáróját, hogy Szegeden nyisson újra a KORDA Könyv- és Kegytárgykereskedés, ami 1950-ben a szétszóratás miatt megszűnt működni. A Társaság elöljárója engem kért fel az üzlet újraalapításával és vezetésével. Azóta is én vagyok a szegedi KORDA üzletvezetője.

Fontosnak találom a sajtóapostolkodást: a keresztény irodalom által is tudunk másokat hitre vezetni, vagy hitükben elmélyíteni. Könyvesboltunkat a ma világában is jó evangelizációs helynek tartom: a vásárlókkal személyesen tudunk beszélgetni, hitbeli kérdésekről is gyakorta szó esik. Határváros lévén Szerbiából is vannak pap vásárlóink és viszonteladóink, így az ottani magyarokat is tudjuk segíteni a magyarul olvasható keresztény irodalommal.

Ma is megmaradva otthonlakóként, a KORDA üzlet vezetése mellett édesanyámat gondozom.