Vancsó Ilona SJC

Vallásos családban nőttem fel, ahol a természet közelsége és Isten közelsége valahogy magától értetődő módon egybeolvadt. Hat éves koromig a tanyavilágban éltünk, szüleim, nagyszüleim mezőgazdasággal foglalkoztak. A természet - a növények, az állatok, a búzatáblák… - szeretetét a génjeimben hordom. Legelső emlékeim a maros-parti konyhakertészethez vezetnek vissza, ahová apukám többször kivitt magával. Később a nyugdíjazásáig juhász volt, itt is rengeteg felfedeznivaló várt rám!

Társaságba lépésem előtt általános iskolai tanár voltam, biológiát és földrajzot tanítottam, természetbarát szakkört vezettem. Egy idő után leheletfinoman hívni kezdett Isten. Teológiára jelentkeztem. Azután egyre többet imádkoztam azért, hogy az Úr segítsen dönteni, szerzetesként folytassam-e az életemet. Abban az időben ugyanis azt éreztem, hogy – bár mozgalmas és tartalmas az életem – sivatagban élek.

Ekkor találkoztam a SZÍV Lelkiségi Központ lelkigyakorlatra hívó hirdetéseivel. Egyénileg kísért lelkigyakorlatot végeztem Obendorf Beatrix testvér vezetésével. Ekkortól folyamatosan leveleztünk, felgyorsultak az események. A következő nyáron elvégeztem a hivatástisztázó lelkigyakorlatot, és ősszel – két társammal – már el is kezdtem az előpróbaidőt.

Fontos volt számomra, hogy Társaságunk nem egy területen tevékenykedik, hanem - mint apostoli élet társasága - jelen van a sajtóapostolság, a lelkigyakorlatos tevékenység, a szociális tevékenység és a pasztoráció más területein is. Örültem, hogy a családomtól örökölt gyakorlatiasságról sokat  olvashatok alapító atyánk írásaiban is. A szükséget szenvedő emberek segítésének bennem élő vágya is találkozott Alapítónk szándékával.

A társasági képzés folyamán megismertem a Társaságunk által fenntartott Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonát. Megszerettem azt az életet, amely napról napra itt „történik”.  Elvégeztem a szociális menedzser képzést, és az itt töltött több mint húsz évből tíz évig az Otthon intézményvezetője voltam. Ma már nyugdíjas vagyok, de szinte naponta bejárok az Otthonba, és igyekszem segíteni azt a mozgalmas életet, amelyet még a probáció alatt megszerettem.

Mindennapjaimban a hálás lelkület segít, az hogy Isten jóságát mindenben felfedezhetem. Megtapasztalom, hogy Ő életem „kalandtúráján” velem van, és a lelkemben érzem, hogy Hozzá tartozom.